Aktuális fellépések
Takács Zoltán

Mindenem a színház

Minden művész legemlékezetesebb szerepe talán a legelső feladat, amivel megbízzák. Nos, nekem az első opera szerepem Mozart: A Színigazgató című művében Vogelsang, a tenorista volt. Szerepem szerint két rivalizáló énekesnőt kellett kibékítenem. A végén persze nem csak egymást tépték meg szó szerint, hanem engem is.
A tercett egy pontján az egyik művésznő lekapja a másik hölgy fehér parókáját és eldobja. Az egyik előadáson túl jól sikerült a dobás,é s a paróka a zenekari árokban landolt. Később a zenészek feladták a színpadra.

La Mancha lovagja,az első musical szerep. Én játszottam a borbélyt. Kicsi szerep, de nagyon jó karakter. Don Quijote azt hiszi, hogy a borbély fején egy arany fejdísz van. De igazából az nem más mint egy közönséges habverőtál. Sancho, a szolga kifizeti nekem a 3 garast. Amint odadobta nekem a fémpénzeket, kettő rögtön legurult a zenekari árokba. A maradék egynek meg úgy örültem mintha három lenne!

Kálmán Imre: A Cirkuszhercegnő, az első operett szerep. Egy tisztet játszottam aki reménytelenül szerelmes a primadonnába. Virágok, bókok,l evelek, kézcsókok záporoztak 3 felvonáson keresztül. De sajnos a szerep szerint mindig kosarat kaptam. Úgy, mint Puccini: Pillangókisasszony c.ímű operájában. Yamadorit énekeltem, a gazdag japán herceget, aki rendszeresen ellátogat Csocsoszánhoz hogy megkérje a kezét. Már az egész nép rajta nevet, hogy milyen szánalmas. De ő csak udvarol egyfolytában.
Maga a szerep kicsi, de gyönyörű melódiákat lehet benne énekelni. És még egy előnye volt a kis szerepnek. A második felvonás után már mentem is haza.

Szerencsés voltam Verdi: Otellójában is. Én voltam Roderigo, a gazdag velencei nemes. Itt a reménytelen szerelmem tárgyát Desdemonának hívták. Az első és a harmadik felvonásban jól kiénekltem magam. És szerencsémre a negyedik felvonásban már Jago énekli el hogy Cassio megölt engem. Na én ekkor már otthon voltam az ágyamban!

Puccini: Tosca. Ezt az operát már 2 rendezésben volt szerencsém csinálni. Az elsőt pont az érettségi után, az első énekkari feladatom volt. Aztán kb 10 évvel később megkaptam benne azt a szerepet,amit előttem Krasznai Tamás énekelt. Maga a szerep nagyon negatív figura. Végre! Spoletta-t énekeltem, aki egy titkosrendőr. Egy spicli, egy kétszínű féreg. Állítólag nagyon jó voltam benne. Végre kiélhettem minden szunnyadó, rossz tulajdonságomat. Igaz, hogy a darab végén a tapsrendnél már alig maradtunk. Puccini szinte mindenkit eltett láb alól az opera közben. Angelotti, a szökött rab kútba fullad. Scarpia rendőrfőnököt Tosca megkéseli. Cavaradossi, a festő sortűz általi halált hal. Tosca pedig leugrik az őt üldöző katonák elől az Angyalvár bástyájáról.
Hát nem egy vígopera!

Puccini: Turandot. A három miniszter, Ping, Pang, Pong közül a harmadikat énekeltem. Ez a szerep mind hangban, mind szövegtudásban erőt próbáló volt. Olasz nyelven játszottuk az operát. Kb fél évig tanultam a szerepet. Modern rendezésben került színre. Pazar kiálításban. A legfontosabb jelenetem a miniszterek tercettje volt. 15 perc folytonos zene, kényes fekvésű szólamokkal. A rendezés próbálta feledtetni velünk hogy milyen nehéz az énekelni valónk. Mindhárom miniszter kapott egy csinos lányt maga mellé. Ők aztán masszíroztak minket, arcpakolás, kávéztatás, térden lovacskázás és a többi és a többi, majd jött a nagy finálé. Turandot felteszi a három kérdést, amire még senki nem tudott válaszolni. Halál vár mindenkire, aki elbukik a rossz válaszokkal. Az első kérdésre Kalaf, az ismeretlen herceg jól válaszol. Nálunk, miniszterek elött egy-egy működő laptop volt. A válasznál ki kellett fordítanunk a nézők felé, hogy a kijelzőn is az a válasz olvasható, amit Kalaf mondott.
Az egyik előadáson aztán bejött a gigszer. A harmadik válasz megfejtése: Turandot. Nekünk is ennek a feliratnak kellet volna megjelenni, hiszen a három megfejtett szó előre be volt programozva. A Turandot szó helyett aztán az én laptopomon egy ló jelent meg. Zavaromban nem is mertem kifordítani a nézők felé a kijelzőt.

Gül baba. Ezt az operettet játszottuk Győrben is. Én azonban vendégként a komáromi társulattal játszom. Zülfikár vagyok, a háremőr. Nagy fehér turbán, piros ing, buggyos narancssárga nadrág, arany papucs. Nagyon lustának kell lennem. Az egész első felvonást szinte végigalszom. A figura nagyon aranyos. Sok humoros jelenet, jó dalok. Erre mondják, hogy hálás szerep. Volt olyan próba, amikor a sok ismétlés miatt tényleg elaludtam a heverőn. Viszont, soha nem ásítottam olyan hitelesen, mint akkor.

A Nyomorultak; Miss Saigon. Két hatalmas musical Schönbergtől. Mindkét darabban több kisebb epizódszerepet játszottam. Életre szóló élmény volt mindkét előadássorozat. A hatalmas tablók és színpadképek a Nyomorultakban annyira szépre sikerült, hogy maga Schönberg is nagyon meg volt elégedve mindennel, amikor megnézte a győri előadást. Őrzök tőle egy névre szóló autogrammot.
A Miss Saigonban voltam amerikai katona, vietnami katona, trágár szájú bártulajdonos, és még a tánckarba is betettek egy dal erejéig. Minden figurához másik ruha. Emlékszem, hogy a második felvonásban nem is tudtam kimenni az öltözőbe a ruhacseréhez. A színpad oldalában oldottuk meg az átváltozást. Csak az alsónadrág maradt rajtam. És nem csak ruhát váltottam, hanem parókát, bajuszt, szakállat is. Amikor aztán otthon viszanéztem az előadást, akkor csodálkoztam el azon, hogy milyen jó, ha az embernek van egy gyors kezű öltöztetőnője.

Verdi: Aida; Rigoletto. Mindkét operában együtt énekelhettem Kiss B. Attilával, aki azóta már Pesten az Operában van. Vele készült a méltán szép Bánk bán film. Nagyon sokat tanultam tőle, szinte mindig hallgattam őt az oldalfüggöny takarásában. Persze, akkor voltam a legjobb helyzetben, amikor közös jelenetünk volt a színpadon. Van egy másik nagy magyar énekes is, aki valóban nagy hatással volt rám. Gregor József. Ő volt Fülöp király a Don Carlosban. Én pedig néma szerepben (15 évesen) az ő apródja. Őt is mindig hallgattam, még akkor is, amikor már végeztem a jelenetemmel és mehettem volna haza. És hogy milyen a sors? Utolsó győri próbáján (lemondta az előadásokat a betegsége miatt) együtt énekeltem vele a Borisz Godunov koronázási jelenetében. Súlyos betegen is kedves volt. Nem csak nagyszerű művész volt, hanem nagyon jó ember is.

A Győri Nemzeti Színház 2007-2008-as évad opera premiere a Parasztbecsület-Bajazzók volt január 19-én.
A mondás szerint nincs kis szerep,csak rossz színész/énekes. A Bajazzókban Beppó szerepe valóban kis feladat, de nagyon nehéz.
Káel Csaba rendezése - véleményem szerint - újszerű, izgalmas és mégis énekespárti.
Miért is idéztem a fenti mondást? Nos. Beppó a darab elején egy mondatot énekel. És nem is akárhogyan.
A történet szerint vándorkomédiások érkeznek a városba. Beppó itt nem bohócruhában van hanem civilben. És nem kocsival érkezik a többi művésszel, hanem biciklin. A járgányt amúgy szépen feldíszítették, igazi bohóc bicaj lett belőle. Szalagok, szívecske, színes küllők...
És a rendező kérése az volt hogy az első megszólalásomat a lejtőn lefelé, biciklizés közben énekeljem. Majd hozzátette, hogy örülne annak, ha csengetnék és integetnék is. Hm! Bevallom hogy a nyilvános főpróbán nagyon meg voltam elégedve magammal. Csodálatosan jöttem le a lejtőn, integettem, csengettem, na meg fékeztem is. Aztán, amikor leértem a lejtő aljára, akkor kaptam a fejemhez. Ugyanis elfelejtettem elénekelni a szerepem első mondatát.
Mondtam is a rendező úrnak és a karmesternek, Medveczky Ádámnak, hogy jövök nekik egy belépéssel. A többi megszólalásomnál aztán minden rendben volt, és minden el is hangzott, amit a szerző megírt részemre.
A szerep nehéz része a második képben, a komédiában van. Gyorsöltözni kell a civil ruhából a bohócruhába. És a bohóc sminket is 2 perc alatt kell az arcra festeni. Ezután rohanás be a színpadra, és jön az ária, ami tulajdonképpen egy szerenád. Rövid, de magasra van írva, és nagy levegőkkel kell nagy íveket énekelni. Viszont lehet benne picit bohóckodni, a szó igazi értelmében. Gitár a nyakamban, piros labda az orromon, és 2 percben kell meghódítani a szívem hölgyét, Colombinát. Bellai Eszter zseniálisan tűri a az udvarlást. És ezután jön a másfél perces duettünk. Nehéz ezt szavakkal elmesélni. De egyszerre komikus és megrázó is a jelenet. Hiszen Colombina a színpadon velem csalja meg a férjét. Az életben pedig szintén van szeretője. A darab tragikus vége az, hogy Canio (a férj) megöli Colombinát és a szeretőjét is. Szerencsére én csak a komédiában vagyok a szerető, az igazi szívtipró Vincze Gábor Péter.
A darab két áldozata tehát Péter és Bellai Eszter.
Én megúsztam élve ezt az operát.

A 2009-es opera bemutató Erkel: Hunyadi László című műve.
A szereposztásban új és régi nevek egyaránt megtalálhatóak. Lehetőségem nyílt Molnár Andrással és Kertesi Ingriddel is egy színpadon énekelni. A szerep meglehetősen rövidre sikerült. Van az operában egy hadnagyaki egy ellenséges katona elfogását jelenti be pár mondatban, átad egy levelet, és ennyi... lenne!
De jó pénzért, és persze az operák iránti szeretetből vállaltam, hogy a darab férfikari részét is elénekelem, segítve ezzel a kollégáim munkáját.
Káel Csaba rendező úr igényesen és mégis picit modernizálva állította színpadra a művet. Kicsit furcsa volt plexi kardokat és átlátszó műanyag öveket viselni, és a ruha is megizzasztott minket - millió apró ezüst színű korongból állt az ing és a nadrág. Aztán amikor le kellett térdelnünk, valahogy mindig beleállt néhány a térdembe. A páncélom pedig egy fémhatású bőr pajzs volt, amit hátul kellett összefűzni. Az első öltözéses próba után derült ki hogy 3 órás dunsztkötésben kell a 3 felvonást elénekelni. Csak az vígasztalt hogy minden szereplő és résztvevő ilyen ruhát kapott. Volt egy sisakom is, melyben úgy néztem ki mint Atom Anti a híres rajzfilmhős. Aztán mire elérkezett a premier, mégsem kellett feltennem!
A Bánk bán két különböző szériája után örülök, hogy másik nemzeti operánkat is elénekeltem. Megható és büszkeséggel teli érzés a "Meghalt a cselszövő" fantasztikus férfikarában közreműködni. Mindíg meghallgattam a híres La Grange áriát, vagy a nehéz Gara Mária áriát. Örülök, hogy testközelből nézhettem meg minden alkalommal a palotást is.
És hogy valami vidámmal is szolgáljak, elmesélem az opera utolsó képét. Hunyadi László áll a vérpadon. Utoljára szól a megjelent tömeghez, köztük Szilágyi Erzsébethez, az édesanyjához. Ez persze nem vidám, hanem nagyon is szomorú jelenet. Ám az egyik részpróbán nem volt jelen sem Soskó András, sem Molnár András, akik Hunyadi Lászlót énekelték az előadásban. Ezért a karmester énekelte be László végszavát. A "magyarok" szó helyett azonban a karmester úr azt mondta hogy: mogyorók! Ettől aztán úgy elkezdtünk nevetni, hogy majdnem szünetet kellett elrendelni a próbán. Bizony ahányszor az előadásban oda értünk hogy "magyarok", a fájdalmas grimasz nem a kétségbeeséstől, hanem a nevetés visszafolytása miatt volt látható az arcunkon.

Ha prózai szerepre kérnek fel egy énekest, az bizony nagy kihívás.Eddig pályám elején, itt a győri színházban volt lehetőségem nagy prózában játszani.Ez Rostand Cyrano című drámájában egy fiatal poéta volt. Gáti Oszkár zseniális volt a címszerepben.
Sok-sok évvel később jött a Gül baba című operettben Zülfikár szerepe a révkomáromi társulattal.
És a mostani friss feladat, egy izgalmas kirándulás: egy komédia. Magát a darabot az 1700-as években írták, de ma is aktuális. Négy férfi szereplő mulatságos története. Adott egy bíró, akinek be kell töltenie egy megüresedett helyet a tanácsban. Erre a posztra két ember közül szeretne dönteni. Vagy Csörgő lesz a befutó, aki egy nagyszájú, dicsekvő alak, vagy a Deákius (ez vagyok én), aki pedig egy agyontanult, régies stílusban beszélő, okoskodó, tudálékos személy.
A mű negyedik szereplője Ravaszy, aki Csörgőt és Deákiust is megkörnyékezi, bizalmukba férkőzik, később egymásnak is ugrasztja őket. De ez még nem elég neki, mert a két ellenfelet a bíró előtt is nevetségessé teszi. A végkifejlet az, hogy sem Csörgő, sem Deákius nem lesz képviselő. Ezt a posztot Ravaszy ügyeskedte ki magának. Így a hoppon maradt két vetélytárs kénytelen végignézni, ahogy Ravaszyt nevezik be a tanácsba.
Ugye, hogy ez a történet más szereplőkkel, egy másik korban, másik országban ugyanígy megtörténhet napjainkban is? Ez a komédia görbe tükröt tart nekünk, gyarló embereknek.
Kellemes és könnyed kikapcsolódás lehet az egész családnak.
Tehát Ravaszy ravaszisága címmel komédia velem és kollégáimmal! Szereplők: Király Márk, Molnár Zsolt, Fésüs Tamás és Takács Zoltán. Rendezte Hegedűs Ildikó a Hold színház vezetője.

Néhány évig nem talált rám új szerep. Vagy nem osztottak rám? Ez szerencsére már a múlt!
A Vörös pimpernel című musicalben Ozzy igazán testhezálló figura és karakter. Nemcsak ének és próza hanem tánc is jár ezzel a feladattal. Külön megtiszteltetés hogy Vincze Gábor Péterrel váltva játszom Ozzy-t. Érdekes hogy ugyan azt a szöveget mondjuk, mégis más tulajdonságú figurát csinál Péter és másmilyet én.
Kosztümös darab lévén elegáns ruhákban játszunk.8 különböző kosztümöm van, két parókám, amiket becsülettel hordok és csereberélek az előadás alatt. Sajnos nem nagyon tudok kimenni az öltözőbe átöltözni, jobb híján az oldalszínpad egyik szegletében gyorsöltözöm 12-szer, lelkes és villámkezű öltöztetőm segítségével.
A kollégák fantasztikusak. Molnár László rendezőként nagyon jó ember. Maximalista, tudatos és felkészült. Amikor aztán játszik (hiszen ő az egyik főszereplő is), akkor vele is előfordul néha ami velünk, hogy elfelejt egy mondatot vagy kihagy egy tánclépést.
Koós Réka és Molnár Ági két tüneményes csaj. Ők játszák Margaretet.Az egyik jelenetben együtt keringőzünk. Réka és Ági is több mint egy fejjel magasabb mint én. De ez nem zavar minket. A nézők meg törjék a fejüket hogy én vagyok ilyen alacsony,vagy a hölgyek ilyen aránytalanul magasak!
Percy a darab főszereplője. Bot Gábor és Nagy Balázs játszák. Két hatalmas figura az életben is.
Én Ozzy-ként az egyik bandatag vagyok a 12-ből. Molnár Laci mondta még a próbák kezdetén, hogy olyannak kell lennünk, mint a Hófehérkében a törpéknek. Mindenki más figura, más karakter kell hogy legyen.
Úgy érzem sikerült megtalálnom azt a személyiséget, amivel Ozzy-t egy jólelkű, kicsit minden lében kanál, de mégis érzelmes és becsületes embernek tudom megmutatni.
Minden szerepnek vannak olyan mondatai amik megmaradnak a kollégák vagy a nézők emlékezetében.
Van Ozzy-nak egy mondata a Pávákban. Így szól: - Mondd, miért teszel engem mindíg bolonddá?!
Azt hiszem ezt annyira sikerült karakteresen megfognom,hogy a szinpadon lévő kollégáim rámszóltak amikor máshogy énekeltem. Kértek, hogy hozzam vissza azt a jól megszokott hangszínt.
Apropó hangszín! A szerepem szóló részei közép és mély fekvésre vannak írva. Ez a nézőnek lehet hogy fel sem tűnik,hiszen a mikroportok jól kierősítik a hangokat és nem kell erőlködni.Az együttesekben viszont a tenor szólamot kell énekelnem. Ilyenkor egy szólamot énekelek Makrai Pállal, aki már magában egy élő legenda. Jó énekes és nagyon jó ember. Jókat mulatunk a magunk és a mások bakijain. Amiről persze rögtön eszünkbe jut egy régebbi darab másik bakija. A második felvonás báli jelenetében például annyira figyeltem, hogy jól tartsam az álarcomat, hogy a szóló mondatoknál is az arcom előtt felejtettem. És most elárulok egy titkot!
A Lángolj szám előtt van egy prózai jelenet, amelyben Percy-hez csatlakozunk, mint bandatagok. Nekem egy krikett ütő van a kezemben, többször is elmondom a darabban hogy mennyire szeretek krikettezni. Molnál Laci azt kérte,hogy a második krikettes mondatomnál dobják oda nekem a labdát és ezzel is jelezzem mennyire oda vagyok a játkért. De valahogy nem sikerült elkapnom a labdát, mi több még ahogy gurult előttem,akkor se tudtam megfogni. Megállt a próba,visszamentünk a szövegben,megint jön a labdadobás. És megint elnyúltam a labad mellett.És ez így ment még aznap párszor,és másnap is,és mindíg amikor ezt a jelenetet vettük. Aztán amikor már begörcsöltem, hogy mindjárt jön a labdás jelenet, akkor beszéltem Molnár Lacival. Mondtam neki, hogy inkább eltalálom az énekhangokat mint a labdát, csak felnevetett. Meggyőztem arról, hogy ha én játszom Ozzyt, akkor a jelenetben ne dobják nekem oda a labdát. Ebben maradtunk,így meg is könnyebbültem. Ezért, kedves néző, csak akkor lát labdadobást a Vörös Pimernelben, ha Vincze Gábor Péter játsza Ozzyt. Nálam csak a krikett űtő lengetésben gyönyörködhetnek! És a végére a csattanó! Az egyik próbán amikor VGP volt Ozzy,én néztem a főpróbát. Jön a rész amikor repül a labda és mit látok? VGP olyan szépen elnyúlt a labda mellett hogy öröm volt nézni. Sőt ott kergette a fotelek között a kis gömbölyűséget!
Én meg picit kihúztam magam a nézőtéren a székben. Lám, nem csak én vagyok az egyedüli akinek lyukas a keze!
Összességében egy látványos, szórakoztató darab lett a győri Vörös Pimpernel.

A Carmen számomra nagyon meghatározó opera. Ez volt a legelső darab a győri szinházban amelyben énekeltem, 1986-ban. A gyerekkórus nagy élmény volt számomra. Most, amikor a 2012-es évadban a Carmenre készültünk, még mindíg emlékeztem a több, mint húsz évvel korábbi dallamokra, szövegekre, a régi diszletre, a régi szereposztásra...
Ezzel az operável dőlt el a sorsom, a Carmennel szerettem meg az operát és színházat.
Ilyen emlékekkel készültem az új Carmen előadásra. Külön boldogság volt, hogy megkaptam Remendado szerepét, amelyet 1986-ban Krasznai Tamás énekelt. Most kettős szereposztásban, Vincze Gábor Péterrel felváltva énekeltük. És mivel imádom ezt a darabot, azokon az előadásokon amikor nem én voltam Remendado,a kórusban is énekeltem. Isteni volt.
Lubickoltam a melódiákban. A figura nagyon a hangomnak való, és a karaktert is úgy formáltam, hogy picit a komikus énem is megcsillanjon benne.
Minden szempontból szuper csapat jött össze. Mi öten, vagyis a csempészek, minden előadás előtt áténekeltük a darab legnehezebb részletét, a csempészkvintettet. Ez zeneileg nagyon szép, de bonyolult feladat is, a sűrű és rövid belépések miatt. Szeretem matekpéldához hasonlítani. Szinte minden előadáson hibátlanul énekeltük el.
A jelmezem kicsit furcsa volt. Fekete nadrág, fekete-drapp csikos-mintás garbó. Kaptam egy fekete, motoros dzsekit és egy kalapot, amiben olyan Bajor Imrés voltam. Na és persze lett egy arany fülbevalóm, egy klipsz. Ezzel együtt már igazán érdekesen néztem ki... Kaptam még egy vastag övet. Ebbe dugtam bele a nagy és hosszú péngéjű tőrt. Vigyáznom kellett, mert ha leültem a színpadon és rosszul állt a tőr az övben, akkor bizony könnyen kiénekeltem a magas hangokat az oldalamon érzett szúrás miatt...

Amikorra ismét lesz Carmen Győrben, bizonyára nagyon öreg leszek. De talán akkor is kaphatnék benne szerepet. Lillas Pastia még lehetnék. Ő az öreg kocsmáros a második felvonás cigányképében.
Addig is örülök, hogy a gyerekkartól a kóruson át, egészen Remedadoig újra részt vehettem ebben a remekműben.