Aktuális fellépések
Takács Zoltán
Requiem Anyukámért
Fájdalmas elveszíteni egy szülőt.

Apukám 1992-ben halt meg, anyukám pedig 2009.február 22-én.

Gyászolni lehet otthon, lehet lélekben. Egy művész viszont a kitűzött előadást
még haláleset miatt sem mondhatja le.

Az Evita című Webber musicalt játszottuk anyukám halála után 4 nappal.

A darab Evita temetésével kezdődik. Koporsó, gyertyák, gyászoló tömeg, és maga a zene is megrázó.
Bevallom, nem éreztem magam annyira erősnek, hogy ezt a nyitóképet elénekeljem sírás nélkül. Megkértem ezért a rendezőasszisztenst, hogy engedje meg nekem oldalról, takarásból énekelni ezt a képet.
Az előadás legvégén, amikor újra a temetési kép tér vissza, oda már bementem. Itt csak állunk és gyászolunk.

A zene és a környezet miatt átéltem azt, amit majd egy igazi temetésen fogok érezni pár nap múlva, amikor anyukámat utolsó útjára kísérjük.

Visszagondoltam, hogy amikor megnézte ezt az előadást, azt mondta nekem, hogy milyen szép az egész. Olyan megható és mégis életszerű.

Valóban.

Úgy érzem, hogy az elkövetkező Evita előadásokon mindig emlékezni fogok Rá.
Akkor már könnyebb szívvel, de nem halványabban.


"Így él velem örökké, így él velem tovább..."

Webber: Evita - finálé