Aktuális fellépések
Takács Zoltán
Kalandos meghallgatás
Jó pár éve, amikor még hittem a színházak meghallgatásaiban, pár kollégával elhatároztuk, hogy nem vonatozunk Miskolcra, hanem összedobjuk a benzin árát, és elmegyünk kocsival.
Mivel Győr és Miskolc között elég nagy a távolság, kitaláltuk, hogy előre kérjük magunkat a meghallgatáson. Arra fogunk majd hivatkozni, hogy este előadásunk lesz, és ezért szeretnénk az elsők között énekelni. Kiszámoltuk, hogy mennyi lehet a menetidő. Tudtuk, hogy 10 órakor kezdődik a buli. Megterveztük azt is, hogy nem megyünk be Budapestre, hanem a fővárost elkerül? úton haladva időt és benzint spórolva megyünk Miskolcra.

Rendben el is indultunk kora reggel. Jókat anekdotáztunk menetközben. Időnk volt elég, nem volt nagy forgalom. Megálltunk enni és inni, valamit az egyik autópálya pihenőben. Aztán Pestnél rámentünk az elkerülő útra, és jókedvűen beszélgettünk, nevetgéltünk tovább. De nem sokáig tartott az örömünk. Ugyanis észrevettünk egy táblát, amelyen az állt, hogy Győr 85 km.

Az történt ugyanis, hogy rámentünk a Pestet elkerülő útra, de ez az út visszafordított minket Győr felé.

Innét aztán felgyorsultak, nem csak az események, de a kocsi is. Nagyon igyekeznünk kellett ahhoz, hogy odaérjünk 10 órára. Késnünk meg ugye nem illett, tekintettel arra, mi kértük magunkat előre. És bizony nem csak a színházban rengettük meg a falakat a hangunkkal. Miskolc belvárosában egyszerre négyen skáláztunk a kocsiban. Aki elment mellettünk, vagy aki megállt körülöttünk a piros lámpánál, hát annak meg lehetett a véleménye rólunk!

De a napi megpróbáltatásaink még nem értek véget. Énekeltünk, majd sétáltunk kicsit Miskolc belvárosában, és elindultunk haza. Tudtuk, hogy a visszaút megint legalább 4 óra zötyögést jelent. De beletörődtünk. Lassan fogytak a kilométerek.

Budapest előtt kicsivel, a kolléganőm (nem a Dóri) a fejéhez kapott. Félve mondta el, hogy ottfelejtette a miskolci színházban a kistáskáját és a pulóverét. Én meg leizzadtam, mert tudtam, hogy ebből csúnya dolog lesz. A sofőr ugyanis a kolléganő férje volt. És mivel náluk otthon az asszonyka a kapitány, ezért rögtön vissza is fordultunk Miskolcra.

Hát mit mondjak! Nagy élmény volt ismét elgurulni a meghallgatás helyszínére. Szerencsére addigra már a portáson kívül nem volt más a színházban. Annyira honvágyam volt! Csak az ágyamat kívántam. Fotelt és széket a sok üléstől pár napig látni sem bírtam. És még a próbaéneklés sem sikerült egyikünknek sem!

Nem is tudom, miért nem szeretek meghallgatásokra járni?!