Aktuális fellépések
Takács Zoltán
Londonban hej!
Nagy a családom. És nem csak itthon, de külföldön is élnek unokatestvéreim, nagybátyám, nagynéném.
Július közepén vendégként és művészként is jelen lehettem az egyik angliai unokatestvérem esküvőjén. Vittem magammal Dórit is. Igaz, hogy csak két napot töltöttünk el a skót szigeten, de remélhetőleg mély nyomot hagytunk az emberekben. Hogy miért mondom ezt?

Nos a magyar temperamentum ismét csak előjött belőlünk. Nászajándékot nem vittem, inkább adtunk egy műsort a lakodalomban. A vőlegény magyar, a menyasszony angol. Így aztán a násznép valóban vegyes lett. A vacsora előtt még nem nagyon tudták, hogy kik vagyunk. A fellépés után azonban olyanok is odajöttek gratulálni és beszélgetni, akik jól tudták, hogy nem beszélünk angolul, ők meg nem beszélnek magyarul.
Poggyászként elvittük a fellépőruháink legjavát. Az estélyi ruhákat, na és persze a díszmagyart is.
Énekeltünk operákat olaszul, operetteket németül, és még spanyolul is. Angolul nem igazán tudunk sem én sem Dóri.
Ezért egy kedves vendég néha tolmácsolta, hogy mit fognak hallani.
A legnagyobb sikere a magyaros operettdaloknak volt. A rámás csizma, a bőújjú paraszt ing, és a csizmámba tolt két evőkanál hozta a tőle várt sikert. Dóri pedig táncolt az asztal tetején, mezitláb, ahogy egy igazi Carmennek kell.

Összetegeződtünk mindenkivel, a legidősebbekkel is. Megkóstoltuk a híres angol ételeket. Mit mondjak? Olyanok, mint maguk az angolok: semlegesek.
A desszertjük viszont finom volt: almás rétes vaniliapudinggal.

Összegzésként: nagy sikerünk volt, és úgy néz ki, hogy lesz folytatása a szereplésünknek. És bár az angol időjárás nagyon borús és hűvös volt, mi azért még szeretnénk sokat ázni-fázni a skótoknál!